Református Kollégium Bárócz Csaba Zsolt

Dokumentumok

Tartalom

Cím

Kik láthatják?

Vajda István GellértIN MEMORIAM
BÁRÓCZ CSABA
1985-2020
Halálhíred, mint óriási sziklabérc zúdult ránk a maga fájdalmával, s az omladékok közül szinte lélegzethez sem jutunk. Olyan ez a fájdalom, mint a világszerencsétlenségek, amelyekről elmélkedni nem lehet, csak tántorogni és szenvedni a súlyuk alatt. A döbbenet okozta némaságunkban csak a hangtalan, asztalra boruló zokogásunk beszél tovább. 
Legszebb középiskolás emlékeink hozzád kötődnek, s amint újra megelevenedik előttünk alakod, érezzük, hogy mily páratlan és eredeti voltál, műalkotása egy életvidám, nemeslelkű embernek.
Szavaid ma is tisztán halljuk – itt visszhangoznak fülünkben. A kisugárzó személyiséged és vidám természeted újra megelevenedik, valahányszor átlépjük a Farkas utcai kollégium évszázados épületének küszöbét. 
Ó, mily életrevaló voltál és mennyire szerethető! Mennyi jókedvet és vidámságot árasztottál! A derültséget sugárzó szavaid önfeledten szívtuk magunkba, mert neked szenvedélyeddé vált örömet szerezni másoknak. 
Imádtad a magasságot, mert olyan volt a lelked, mint a sasé. A sas nem keresi a virágos mezei fészkek biztonságát, neki nem otthona a békés kunyhók ereszalja. Pacsirtaként nem száll a levegőbe, búgó romantika körülötte nem él meg: hideg magasban, kőszálak között, kopár csúcsokon él. Számára nem léteznek határok. 
Úgy távoztál közülünk, mint szárnyra kelt sasmadár, s szemeid elől ködbe futott ez a ragyogó világ, szerető társad és születendő gyermeked. Ó, mily egeket rengető keserves fájdalom! De hisszük, hogy Annak kezére szálltál, akiben szüntelenül bíztál, és nem sasmadárként érkeztél meg, hanem mint fehér galamb az Úr orcája elé.
Isten veled drága barátunk! Legyen emléked áldott és dicsőséges az ébredésed, amikor a feltámadás hajnalán sírod felett a te Megváltód megáll. Kilyéni AndrásIn memoriam Bárócz Csaba
(1985-2020)
               Későn érő, igazi szeleburdi fiú volt, amikor a kolozsvári Református Kollégium padjait koptatta. Már akkor imádta a sportot, nem létezett labdajáték, ahova ő ne kapcsolódott volna be, ne képviselte volna iskoláját a magyar líceumok bajnokságában. Még a röplabda csapatból sem lehetett kihagyni, pedig termetéhez nem igazán passzolt ez a sportág. Nem csoda, hogy Killyéni Péter testnevelő tanár hamar felfigyelt rá, és nem volt verseny, ahova ne vitte volna magával. Amikor pedig testnevelő tanárának kezdeményezésére létrehozták az iskola legjobb sportolójának járó Lőrinczi Ferenc díjat, a választás természetes volt: ő lett az első díjazott.
               Elteltek a kollégiumi évek, elballagott, továbbtanult és fantasztikus karriert futott be a világ egyik legnagyobb reptéri szolgáltatásokat lebonyolító vállalatánál. Közben pedig soha nem felejtette el iskoláját és annak sportéletét. Számos üzleti utamon futottunk össze véletlenszerűen, és minden esetben a második kérdése a kollégiumi sportéletre vonatkozott. Nem volt ez másként akkor sem, amikor (talán) 2018 őszén egy Londonból hazatérő repülőgépen találkoztunk és beszélgettünk közel három órán keresztül. Miután kifaggatott a kolozsvári újdonságokról, rögtön rákérdezett, hogyan tudná támogatni egykori iskolájában a sportéletet. És hosszasan átbeszéltük a részleteket, terveztünk, lelkesedtünk. Említettem, hogy van egy igen tehetséges diáklány a kollégiumban, aki már hetedikesen megnyerte a Killyéni Péter emlékverseny sprint-számát. Őszintén megvallva, nem sejtettem, hogy annyira komolyan gondolja, hogy már karácsony előtt jelzi, barátnőjével átutaltak egy összeget, és a megbeszéltek szerint intézkedjek, hogy sportfelszerelést vásárolhassunk a lánynak. És a következő évben megismételtük. Mikor felhívtam, hogy elszámoljak, akkor afelől érdeklődött, milyen módon, hogyan tudjuk ezt majd lebonyolítani évről-évre. Nagyon szerette a sportot, és mindig nagyon hálás volt azért a sportszeretetért és támogatásért, amit a kollégiumban Killyéni Péter testnevelő tanárától kapott. Talán ebből szeretett volna valamit továbbadni.
               Aztán egyik pillanatról a másikra, tragikus gyorsasággal itthagyott minket. Szerettei pedig ezen nehéz pillanatban is arra gondoltak, hogy továbbvigyék az álmát és emlékére, a barátokkal közösen, egy alapot hozzanak létre, mely továbbéltesse ezt a sportszeretetet és Csabika emlékét!
Isten nyugtasson, Csabi!

Református Kollégium egykori diákjai 2004 12B

Dokumentumok