http://archivum2.szabadsag.ro/szabadsag/upload/article/h/35873.jpg" alt="" width="">http://archivum2.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/print,PrintScreen.vm/id/35873/mainarticle/false;jsessionid=D7954B30A2ADA0BCDCFD92522589C47F" title="foci">http://archivum2.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/print,PrintScreen.vm/id/35873/mainarticle/false;jsessionid=D7954B30A2ADA0BCDCFD92522589C47F
Elfelejtett történetek – A kolozsvári futball története (5.)
2010. január 04.
SALLAI ANDRÁS LORÁND
A labdarúgás fellendítője, Kuntner Róbert
FOLYTATÁS DEC. 28-I SZÁMUNKBÓL
Ősszel a helyi labdarúgás atyja elhagyta Kolozsvárt, mivel eltávolították az egyetemi testnevelés éléről, majd menesztették a Római Katolikus Főgimnázium tornatanári állásából is. A szakítás a gimnázium iskolacsapatának megszűnéséhez vezetett.
Vermes távozása elkerülhetetlenné tette a futball ideiglenes hanyatlását. A sportvezető azonban ekkora már megalapozta Kolozsvárott a sportot, szervező munkája pedig meghatározónak bizonyult a jövő számára. Távozásával véget ért a kolozsvári labdarúgás meghonosodási korszaka.
A KAC labdarúgó szakosztálya
Az 1900-as évek elején az V–VIII. osztály elvégzése rengeteg játékos számára a labdarúgás végét jelentette. Ezt követően ugyanis csak azok a diákok játszhattak tovább, akik folytatták tanulmányaikat. 1904 őszén a helyi labdarúgás szintje és igényessége már megkívánta az egyesületek megalakulását, és ez meghatározó fordulópontot jelentett a sportág fejlődésében. C).Az Unitárius Kollégium 1904-ben leérettségizett diákjai, mások mellett Koncz Rudolf, Telkes Béla, Lőwi Lajos és Emil, Stotter Aladár, Pusztai Béla, Csoma Imre, Jenőffy Miklós, Muth Mihály, Gruncza Lipót, beléptek a Kolozsvári Atlétikai Clubba (KA Az addig többnyire tornával és vívással foglalkozó egyesület elnöke, Jósika Gábor a labdarúgó-szakosztály létrehozását tervezte. Ekkor fogalmazódott meg először az új pálya megszerzésének a gondolata is.
Koncz és társai végül októberben megalapították a város első futball-szakosztályát, amelyet a kollégiumból és a Római Katolikus Főgimnáziumból érkezett játékosokkal egészítettek ki. Köztük szerepelt Petrán Sándor, Márkos József, Nászta István 1908 és Vescan Teofil.1906 Mivel az alakulat magába szívta az Unitárius Kollégium alapvető játékosait, 1904 őszén a KAC-on kívül már csupán az erős sportháttérrel és utánpótlással rendelkező, a Római Katolikus Főgimnázium diákjaiból is álló Kereskedelmi Akadémia maradt meg.
A KAC új pályának a megszerzése még váratott magára, ezért a játékosok továbbra is a Kismezőn edzettek. 1904 szeptemberében lejárt a Stark kerti pályára szóló bérlet, így a rendeleti megtiltás ellenére, más pálya hiányában, a futballélet egy rövid ideig visszaköltözött a Bivalyrétre. Első komolyabb megmérettetésén a kereskedelmiek elleni 3:1-es vereség meglepetésnek számított, 1904 tavaszán ugyanis a KAC-ot alkotó futballisták az egykori Unitárius Kollégium diákjaiként 5:0-ra legyőzték az akadémistákat.
A kevesebb, mint fél éve létrejött együttes rohamosan fejlődött, és 1905 tavaszán komoly kihívója lett az akadémiának. Az utolsó bivalyréti mérkőzésre, egyben 1905 első találkozójára május 5-én került sor, ezúttal a KAC-nak 2:2-es döntetlent sikerült kiharcolnia a Kereskedelmi Akadémia ellen.
Június elején a klub vezetősége pályaépítési engedélyt kapott a Rákóczi úti téglagyárral szemben. A július 1-jére elkészült szabályos méretű pálya fontosabb mérkőzéseken hálóval ellátott kapukkal rendelkezett. A nézők a szomszédoktól elkért padokra ülhettek le, míg a futballisták a játéktér közelében berendezett helyiségben öltözködtek. Később a pályát körbekerítették deszkával, két bejáratot létesítettek, ekkor pedig a nézőknek már belépődíjat kellett fizetniük.
A KAC vezetősége a Budapesti Postatisztviselők csapatát hívta meg a július 2-i pályaavató ünnepségre, így először játszhatott kolozsvári csapat nem városbeli csapat ellen. A helyi labdarúgás addigi legjelentősebb, a sajtó által többször is megemlített eseményén a kolozsváriak 19:1-es vereséget szenvedtek a fővárosiaktól, az eredmény azonban hűen tükrözte a helyi és a budapesti futball közötti különbséget. A KAC a következő felállásban szerepelt: Jenom Miklós – Koncz Rudolf, Telkes Béla – Csoma J., Klíma K., Müller R. – Szentkirályi A., Jenőffi J., Holicsek J., Mátyás S., Strauch J. A budapestiek összeállítása: Bádonyi S. – Binenstock N., Fekete L. – Virág H., Koltai N., Thuri F. – Holub L., Kertai D., Korda P., Buda N., Balló S. Az atlétikai versenyekkel és táncestéllyel egybekötött esemény jelentőségét és presztízsét emelte a díjosztás is.
A Rákóczi úti pálya sok éven keresztül a kolozsvári labdarúgás központjává vált, ott edzettek és játszották le mérkőzéseik nagy részét a KAC és a Kereskedelmi Akadémia is. Az akadémia bővebb és erősebb kerettel rendelkezett, ezért eredményesebbnek bizonyult. Az együttesben az ország különböző részeiről érkező, rutinosabb játékosok szerepeltek, mint például a komáromi Leithner János, a kecskeméti Beretvás Sándor, a budapesti Kapsza Imre, Lukács Nándor, Róth Ottó és Törley Dezső. Emellett első csapatát folyamatosan kiegészítették fiatalabb játékosok is, tehát állandóan bő válogatottsági forrással rendelkezett. A KAC-ban viszont csupán Telkes Béla rendelkezett nagyobb tapasztalattal. Mellette helyi származású, nemrég leérettségizett rutintalan fiatalok és középiskolás diákok szerepeltek. Mivel nagy részük nem felelt meg az igényeknek, nem számíthattak rájuk.
A Kereskedelmi Akadémia és Kuntner Róbert
1905 ősze mérföldkőnek számított a Kereskedelmi Akadémia futballtevékenységében. Az intézmény tornatanárának és elnökének Kuntner Róbertet, a Budapesti Torna Klub (BTC) egykori játékosát nevezték ki, aki azonnal egy remek csatárral, Weiszfeller Ottóval erősítette meg a csapatot. Az új vezetővel és új szerzeményével a Kolozsvári Kereskedelmi Akadémiai Sportkörré (KKASK) nevezett csapat a korábbinál is erősebbnek bizonyult, és 1906-ban is felülkerekedett a KAC-on. Sikerült többek között győznie az év kiemelkedő futballeseményén, a Rákóczi úti pályán júniusban megrendezett hatos tornán, amelyen az akadémia négy csapatán kívül a KAC és az Unitárius Kollégium új korosztályából kialakított együttesek vettek részt. A körmérkőzések érdekességeként egy együttesben tizenegy helyett csupán egy kapus, két hátvéd és három csatár játszhatott. A döntőben a KKASK első csapata 4:0-ra legyőzte a KAC-ot. Az akadémia csapatának mindegyik tagja egy-egy ezüstérmet és oklevelet kapott, míg a legyőzött együttesnek egy-egy bronzérmet és diplomát osztottak ki. A győztes együttes felállása: Brumer – Vámos, Strauch – Roth, Leitner, Weiszfeller.
Bár a labdarúgók száma állandóan növekedett, a város futballélete továbbra is két egyesületben szerveződött, tehát a párharcok továbbra is a KKASK és a KAC között folytak. Mivel a két együttes magába szívta a teljes labdarúgást, már akkora játékoskerettel rendelkeztek, hogy folyamatosan két csapatot működtettek. A legjobb és legtapasztaltabb futballisták az első csapatban játszottak, és ez a csapatok közötti barátságos találkozókon is bebizonyosodott. 1907-ben, az év első mérkőzésén az akadémia első együttese 4:0-ra legyőzte a második csapatot.
Az 1900-as első évtized második felében a siker megszerzése nem volt nélkülözhetetlen feltétele a labdarúgás gyakorlásának és a csapatok fennmaradásának, ez pedig a KAC esetében is bebizonyosodott, ahol az alakulat eredményeit legtöbbször beárnyékolták az akadémia sikerei, de a szakosztály folyamatosan működött.
A sajtó és a szervezők népszerűsítési próbálkozásai ellenére a sportkedvelők részéről nem érkezett az elvárt érdeklődés a labdarúgás iránt. Az enyhébb lelkesedés minden bizonnyal a futball másodsorba helyezésével is magyarázható. A KAC igazgatói választmánya 1906. szeptember 20-i gyűlésén a futball még nem szerepelt a napirendi pontok között, inkább az atlétika, torna és vívás megszervezéséről beszéltek. A lankadtabb érdeklődésről tanúskodik az 1907. májusi hatos torna is, amelyről a sajtó „csekély számú nézőközönségről” számolt be, a KKASK két csapata közötti évnyitó mérkőzésről pedig az Ellenzék című napilap szerint „sajnálatos a közönség kismértékű érdeklődése e valóban érdekes sportesemény iránt”.
A KAC-nak a Budapesti Postatisztviselők elleni mérkőzése után, 1907-ben a KKASK-nek is alkalma adódott megismernie a korszerű, jóval fejlettebb budapesti labdarúgást. A fővárosi sportot egyre jobban érdekelte a vidéki, egyben a kolozsvári sportélet, és ez a Budapesti Törekvés június 4-i látogatása alkalmával is bebizonyosodott. A KKASK, az elvárásoknak megfelelően, 7:2-es vereséget szenvedett a vendégektől. A két város futballszintje közötti különbségről árulkodott az is, hogy bár a Törekvés a másodosztály bajnokaként az egyik legerősebb fővárosi csapat volt, abban az évben nem a jóval színvonalasabb élvonalban szerepelt. A vereségnél azonban fontosabb volt, hogy ezt követően a budapesti futball kinyitotta kapuit Kolozsvár előtt, egyre gyakrabban felfigyelt a helyi labdarúgásra.
Párharcok a KKASK–KAC között
A kor labdarúgói nemcsak a pályán küzdöttek a sportág népszerűsítéséért és megkedveltetéséért. A mérkőzéseket olykor megviselő készülődések előzték meg, mivel még 1910 körül is a futballisták foglalkoztak a szervezőmunkával, olyan feladatot elvállalva, amely szinte elképzelhetetlen lenne egy mai játékos életében. A KAC tagjai plakátokat készítettek, amelyeket pénz hiányában nem tudtak kiragasztani, így nagyobb üzletek kirakatába helyezték el, ezért pedig belépővel ajándékozták meg a tulajdonost. Emellett a futballisták értesítették az újságírókat is azért, hogy közöljék a mérkőzés helyszínét és időpontját. Koncz Rudolf és Telkes Béla minden találkozó előtt padokat hoztak a nézők számára a pálya szomszédságából, és ugyancsak a szomszédoknál öltöztek át. A Rákóczi úti pálya két bejáratánál ők árulták a jegyeket is. Koncz Rudolf így emlékezett vissza: „Amikor megkezdődött a meccs, a sok előkészítő munkától meg a sok mérgelődéstől úgy elfáradtunk néha, hogy alig volt kedvünk játszani.” A fő cél azonban a minél több néző mérkőzésekre való csalogatása volt. Ennek érdekében nemcsak időben kihirdették a találkozókat, hanem előnyben részesítették a nőket azáltal, hogy nekik nem kellett belépőt fizetniük. A szervezők fontosnak tartották a diákok vonzását a találkozókra, elsősorban a fiatalokkal igyekeztek megszerettetni a futballt. Emiatt a tanulók egyes barátságos összecsapásokat féláron is megtekinthettek.
A sportegyesületek és a labdarúgócsapatok abban az időben, főleg a KAC, korlátozott anyagi lehetőségekkel rendelkeztek, így nehezen tudták megrendezni a találkozókat. A klub hiányos anyagi hátteréről árulkodtak a pálya szomszédságából hozott padok és az öltözők hiánya is. Helyi tanácsi és állami támogatás hiányában az alakulatoknak saját magukat kellett fenntartaniuk. Emiatt 1907-ben a mérkőzések nagy része megtekintéséért a nézőknek belépődíjat kellett fizetniük. A jegyekből származó bevételt a sportruha megtisztítására fordították, és fizettek a szomszédoknak a játék megszervezéséhez szükséges segítségért, az esetleg megmaradt pénzzel pedig labdát vásároltak. Ekkor már minden jelentős eseményen jutalmat hirdettek ki, sőt alkalomadtán már a barátságos találkozókon is. A csapatok ilyenkor közös költségen labdát vásároltak, amelyet majd a győztesek vihettek haza.
A KAC futballtevékenységét fellendítette az egyesület 1907. februári közgyűlése, amelyen a labdarúgó-szakosztály élére megválasztották Telkes Bélát és az együttes másik vezéregyéniségét, Koncz Rudolf csapatkapitányt. Az akkor már unitárius teológus Telkes és a tanárjelölt Koncz előző években szerzett tapasztalata hamarosan meglátszott a csapat fejlődésében és eredményein is.
A labdarúgás fellendítője, Kuntner Róbert
http://archivum2.szabadsag.ro/szabadsag/upload/article/h/35873.jpg
Gyertyát gyújt