A kolozsvári Brassai Sámuel líceum egykori diákjai

Tanári kar

Egyed Emese

Ezt szeretem csinálni szabadidőmben

Egyed Emese

– Demeter Zsuzsa beszélgetése Egyed Emesével –


...azonban nyolc évet dolgoztál tanárként a Brassai Sámuel gimnáziumban. A tanítás mellett a nagy múltú iskolai színjátszást is megpróbáltad feléleszteni...

– Szeretek tanítani, de akkor a tanterv és a tankönyv által meghatározott, egyébként egyre szűkülő középiskolai „keret” engem valósággal fojtogatott. Diákjaim javasolták az irodalmi kör létesítését – Bordy Csilla volt a javaslattevő. Túlzás lenne azt állítani, hogy élénk színházi életet teremtettünk, de a bérletes előadásokról beszélgettünk a magyarórán és a színpadi produkciók ízére magam kaptam rá, mondhatom, kiéltem játékkedvemet a rendezésben. Az irodalmi körös és színjátszó diákjaim között éreztem magam legjobban. Nem minden sikerült, persze, a korszak szörnyű politikai gyanakvása az előadás előtt leparancsolta a színpadról Kótsi Patkó János pásztorjátékát, A havasi juhászleányt 1982-ben. A Légy jó mindhalálig negyvenes csapatot mozgatott a színpadon, a Csongor és Tündével Temesváron is vendégszerepeltünk, Csokonai Culturájában diákfővel a mai kolozsvári rendező, Szabó Attila és Demény Péter író is dicséretesen „domborított”. A Pál utcai fiúk interaktív színházától, a Szajkóhukky 1988-as némajátékától kissé elképedt a közönség, no, Kováts Ildikó Karnyónéjának, Übü királyának színvonalát nem értem el – bár akartam! Tanítványaimmal a színpadi játékot akkoriban az őszinteség világaként éltük meg, nagy szükségem volt rá, bizonyára segített a túlélésben. A Brassaiban édesanyámmal együtt dolgoztunk az ő tanítói nyugdíjba vonulásáig, két ízben én lettem az általa „elindított” osztály magyartanára, egyszersmind osztályfőnöke. Zárójelben jegyezném meg, hogy a lelki családomhoz tartozó Andacs Botond – A Pál utcai fiúk Brassai-beli előadásának Nemecsekje – és Magyary Ágnes író, dramaturg ilyen osztályba járt. Ma mindketten Budapesten élnek. De fontosnak tartom, hogy olyan kollégákkal vészelhettem át a sötét ’80-as esztendőket, mint a rajztanár-festőművész Kováts Ildikó, illetőleg a csaknem húsz éve Athénban élő Nagy Anna, Könczei Ádámné Tolna Éva magyartanár, aki a táncházmozgalom utánpótlását készítette fel hatalmas lelkesedéssel és határozott szakmai értéktudattal, Hantz Lám Irén földrajztanár, a régóta Németországban élő Berekméry Géza tornatanár, Daly György mérnök-tanár…


(részlet a beszélgetésből

http://www.hargitakiado.ro/arckep.php?c=MTk=