A kolozsvári Brassai Sámuel líceum egykori diákjai

1985 12A Osztályfőnök: Tóth Károly

Maier Levente (Kalmár)

Kedvenc diákkori történetek

<strong>&bdquo;Te t&ouml;rted el a v&eacute;c&eacute;t!&rdquo;</strong><p> - jelentette ki Csalah Gy&ouml;rgy, iskol&aacute;nk z&ouml;ld szob&aacute;j&aacute;ban. Ap&aacute;m, az igazgat&oacute;, az aligazgat&oacute;, az oszt&aacute;lyfőn&ouml;k &eacute;s egy takar&iacute;t&oacute;nő egy v&eacute;c&eacute;kagyl&oacute; kifizet&eacute;s&eacute;n vit&aacute;ztak. Egy k&uuml;l&ouml;nlegesen k&eacute;nyes helyzetben lelepleztek, mik&ouml;zben a fent eml&iacute;tett t&aacute;rgyat v&eacute;letlen&uuml;l teljesen hib&aacute;tlanul t&ouml;nkretettem. Iskol&aacute;nk vezetős&eacute;ge k&aacute;rt&eacute;r&iacute;t&eacute;si besz&eacute;lget&eacute;seket folytatott az &uuml;gy tiszt&aacute;z&aacute;s&aacute;ra. Kellemetlen helyzet egy di&aacute;knak. De v&eacute;g&uuml;l is, ki t&ouml;rte sz&eacute;t az illemhely kagyl&oacute;j&aacute;t?</p><div><br></div><div>A felső oszt&aacute;lyos di&aacute;kok t&ouml;meges kukoricaszed&eacute;sre, vagyis mezőgazdas&aacute;gi k&ouml;telező &ouml;nk&eacute;ntes munk&aacute;ra mentek. Az eg&eacute;sz suli a mi&eacute;nk volt, a nyolcadikosok&eacute;, hiszen mi voltunk a legidősebb di&aacute;kok. Minden iskol&aacute;s arr&oacute;l &aacute;lmodik, hogy sz&uuml;netben szolg&aacute;latos lehessen. Nagyon b&uuml;szke voltam, mert &eacute;n d&ouml;nthettem arr&oacute;l, hogy mit, mikor &eacute;s hogyan szabad a kis di&aacute;koknak cselekedni. A nagysz&uuml;netben a n&ouml;vend&eacute;kek minden elk&eacute;pzelhetőt elk&ouml;vettek, hogy a sz&uuml;netet ne az iskola udvar&aacute;n t&ouml;lts&eacute;k. A szolg&aacute;latosok egyik fő feladata volt arr&oacute;l gondoskodni, hogy az oszt&aacute;lytermek, folyos&oacute;k &eacute;s v&eacute;c&eacute;k &uuml;resek legyenek. Ezt a feladatot nagyon komolyan pr&oacute;b&aacute;ltam teljes&iacute;teni, mik&ouml;zben a tornaterem &ouml;lt&ouml;zőj&eacute;ben egy tucat csirkefog&oacute;t kaptam el.&nbsp;</div><div><br></div><div>Nagy sebess&eacute;ggel rohantam a k&ouml;lyk&ouml;k ut&aacute;n az udvarr&oacute;l a bal oldali l&eacute;pcsők&ouml;n felfel&eacute;, balra el a fizika terem mellett, majd n&eacute;gyes&eacute;vel a l&eacute;pcsők&ouml;n lefel&eacute; a kiskapuhoz. A kapus n&eacute;ni m&aacute;r t&aacute;volr&oacute;l hallhatta k&ouml;zeledő trappol&aacute;somat, mivel &eacute;ppen meg&eacute;rkez&eacute;semkor dugta ki a fej&eacute;t a szolg&aacute;lati kuck&oacute; ajtaj&aacute;n, engem figyelmeztetve: &bdquo;Te, ne rohanjatok, mint az őr&uuml;ltek". Nem volt nekem időm r&aacute; figyelni abban a stresszben, mivel csinos, j&oacute;kora test&eacute;t nagy &iacute;vben kellett hogy k&ouml;rbeszaladjam, jobbra az alagsor fel&eacute;. &Ouml;szt&ouml;nből tudtam, a k&ouml;lyk&ouml;k a fi&uacute; v&eacute;c&eacute;t fogj&aacute;k mened&eacute;k&uuml;l haszn&aacute;lni. Sajnos, jobbra bekanyarodva &eacute;szrevettem, hogy a h&aacute;rpia takar&iacute;t&oacute;nő miatt rengeteg időt vesztettem &eacute;s nem &eacute;rek be a budira idej&eacute;ben, mielőtt m&eacute;g a menek&uuml;lők bez&aacute;rn&aacute;k magukat a kabinokba. Semmi baj, gondoltam, velem nem sz&uacute;rnak ki ezek a semmireval&oacute;k! A v&eacute;c&eacute;kagyl&oacute;ra &aacute;llva szerettem volna &aacute;tm&aacute;szni a csib&eacute;szekkel teli m&aacute;sik f&uuml;lk&eacute;be. A dobbant&aacute;somat azonban nem b&iacute;rta ki a kagyl&oacute;, eldőlt, majd sz&aacute;z darabra t&ouml;rt. A tisztas&aacute;g&eacute;rt felelős h&ouml;lgy a nagy cs&ouml;r&ouml;mp&ouml;l&eacute;st hallva odasietett, &eacute;s sajnos ott tal&aacute;lt a szil&aacute;nkok k&ouml;z&ouml;tt. Rem&eacute;ltem, nem fogja tudni, hogy ki voltam, mivel hirtelen bez&aacute;rtam magam előtt az ajt&oacute;t &eacute;s megv&aacute;rtam ameddig elmegy.&nbsp;</div><div><br></div><div>Megkezdőd&ouml;tt az angol&oacute;ra Ilkovski Fotis tan&aacute;r &uacute;rral. M&aacute;r majdnem bemelegedt&uuml;nk az angol &bdquo;th" kiejt&eacute;s&eacute;be, amikor az aligazgat&oacute; l&eacute;pett be az oszt&aacute;lyterembe a h&aacute;ztart&aacute;si alkalmazott k&iacute;s&eacute;ret&eacute;ben: &bdquo;Ő volt" - mutatott r&aacute;m magabiztosan.&nbsp;</div><div><br></div><div>Tizen&ouml;t &eacute;v telt el. Iskol&aacute;nk előcsarnok&aacute;ban a tabl&oacute;nkat csod&aacute;ljuk mindannyian. A volt &eacute;nektan&aacute;rom j&ouml;v&ouml;get fel&eacute;m. K&ouml;sz&ouml;n&ouml;k. A tabl&oacute; fel&eacute; fordulva l&aacute;tsz&oacute;an keresett egy kis ideig valamit, majd &iacute;gy sz&oacute;lt hozz&aacute;m: Nem eml&eacute;kszem a nevedre, csak arra, hogy <strong>"Te t&ouml;rted el a v&eacute;c&eacute;t!"</strong></div>