Báthory István Elméleti Líceum egykori diákjai

Tanári kar
 

Rövid életrajzom: továbbképzések munkahelyek

Jánky János

Egy Brád melletti bányásztelepülésen (Tărățel) született 1910. július 5-én. Édesapja az aranybányában dolgozott mint technikus, és hét, mind felnőttkort megért gyereket nevelt fel. Az elemit a szomszéd településen végezte, majd 1920–28 között a gyulafehérvári Majláth gimnázium tanulója volt. Jól tanult, és tandíjkedvezményben részesült, a bentlakásban mint szervitor diák működött. 1928-ban a 23 érettségire álló közül csupán kettejüknek sikerült a vizsgák letétele.
1928–32 közötti egyetemi éveit egyházi ösztöndíjasként Kolozsváron töltötte az egyetem természettudományi karán, ahol matematikatanári oklevelet szerzett. 1932 őszén a kézdivásárhelyi „Kanta” gimnáziumban kezdte meg tanári pályafutását, ahol az iskola bentlakásának felügyelőtanára is volt. 1934-ben a tanító képző Marosvásárhelyre költözik, és ekkor átmegy tanárnak a marosvásárhelyi katolikus gimnáziumba, de egy évig a református kollégiumban is tanít.
1936 őszén a kolozsvári piaristák által vezetett római katolikus gimnáziumba kerül tanárnak, és itt végzi pedagógiai munkáját 1948-ig, az iskola megszüntetéséig, közben két évig (1937–39) a székelyudvarhelyi gimnáziumban volt szükség munkájára.
1948–50 és 1952–58 között a kolozsvári volt unitárius gimnázium nappali és esti tagozatán tanít, míg 1950–52 között a szintén kolozsvári magyar tannyelvű tanítóképzőben tanítja a matematikát.
1958. szeptember 1-én más kitűnő, volt piarista gimnáziumbeli tanártársaival (Oszláts, Heinrich) és másokkal az utcára kerül. Hónapokig tartó álláskeresés után végre a Palocsay-kertben alkalmazzák eleinte mint napszámost, később mint pénztárost.
Ez a kiválóan képzett tanár hét évet tölt ebben a belső száműzetésben, és az illetékes hatóságok csak 1965-ben enyhültek meg annyira irányában, hogy kegyeskedtek egy katedrát adni neki a mérai falusi iskolában, ahol 1968-ig tanított. 1958–71 között a kolozsvári sportiskola magyar tagozatán kapott állást, utolsó tanári évét, az 1971/72-es iskolai évet a volt piarista gimnáziumban működő iskolában tölti, és innen megy nyugdíjba.
1950–54 között a kolozsvári Műegyetemen tanársegédi minőségben is működött. Tankönyvfordítói tevékenysége jelentős, nemcsak a magyar iskolák számára fordított románból magyarra matematikai könyveket, de a román iskolák számára magyarból románra ültetett át tankönyveket, amikor erre szükség volt (1940–44).
1943-ban katonai szolgálatra hívták be, de szerencséjére csak hátországi szolgálatra osztották be, és így a hadifogságot elkerülte. A háború végén, 1945-ben Sopron mellől 13 nap alatt kalandos úton sikerült hazatérnie Kolozsvárra.
Kedvtelésből rajzolgatással és festészettel is foglalkozott. Mértani idomokból építkező mozaikszerű rajzai és festményei nagy forma-és színgazdag fantáziáról tanúskodnak. Egy másik múzsának is hódolt, egy füzetre való verset írt. Kár, hogy ezekről a kedvteléseiről, ami nyugdíjas életében egy kis változatosságot adott volna, megromlott látása miatt le kellett mondania.
Elemezve ezt a sokszínű – úgy véljük, azt is mondhatók: hányatott életművet – megállapíthatjuk, hogy a sors nem nagyon kényeztette el Jánky tanár urat. Az eredményes munka egyik fontos feltétele: a munka folytonossága, és éppen ez a fontos elem hiányzott a tanár úr nevelői, tanítási tevékenységéből. A rövid (néha 1–2 éves) munkahelyek nem befolyásolták kedvezően tanári pedagógiai munkáját.
Mégis a kiváló pedagógusnak, Jánky Jánosnak nem csak a nevelésben, de a matematika tanításában is fegyelemre méltó eredményei vannak, aminek legékesebb bizonyítéka az, hogy egész sor volt tanítványa helyezkedett el olyan pályákon, ahol a nála szerzett tudásra biztosan alapozhatott. Ezért volt tanítványai mindig hálával és nagy tisztelettel emlékeznek meg róla.