83/7 Brassai Sámuel Líceum egykori diákjai

Rövid életrajzom: továbbképzések munkahelyek

Két kereszt

Tóth Károly halálára

Maga volt a megtestesült elegancia. Ritkán láttam embert, akin ennyire állt volna a ruha, akinek a nyakkendője semmilyen irányba nem görbül el.
Mikor jegyet kaptunk, úgy írta alá a nevét, hogy a Tóth két t-jének a keresztjét áthúzta egymáson, és így oroszos lett az íráskép.
Ha magas, karcsú, hullámos ősz hajú alakja megjelent a folyosón, nemsokára felharsant a hangja is: "Kifelé a pipatóriumból!" Én nem cigiztem, de klubként használtam én is a fiúbudit, meg hát arra is, ami a rendeltetése volt.
Kedves emlékem, amikor az egyik tanárt, aki buzgómócsingoskodott az "önkéntes" almaszedésnél, kioktatta, mondván, ne küldözgessen bennünket sehova, hiszen hol a cipő ára, amit elhasználunk, a tízóraié, amit megeszünk, és egyáltalán, az életünké.
Még az is kedves emlékem ma már, ahogy a pajeszünket felhúzta, ha rakoncátlankodtunk. Szűkebb határok voltak, mint ma, és ő betartotta és betartatta őket.
Jó ember volt, igaz ember. 1990 után is találkoztam vele, és akárhogy is telt az idő, Tóth Károly végig elegáns volt, makulátlan, karcsú és nyakkendős.
Isten nyugtassa, tanár úr!

Demény Péter