Báthory István Elméleti Líceum egykori diákjai

Báthory István Elméleti Líceum

Báthory István Elméleti Líceum

Tartalom:
Telefon:+40-264-597280
E-Mail:
Intenet:https://bathory-kolozsvar.ro/
Cím:400000 Kolozsvár
str. Kogălniceanu (Farkas utca), nr. 2
Utoljára módosította: Rendszer Gazda múlt évben

Névadonk Báthory István

1533. szeptember 27-én született Szilágysomlyón, a törökverő erdélyi vajda Báthory István és Telegdy Katalin gyermekeként. Miután apja, nem sokkal fia születése után meghalt, nevelésével Várday Pál esztergomi érsek foglalkozott.

Alapos humanista műveltségét I. Ferdinánd udvarában és Itáliában szerezte. A magyar nyelv mellett, latinul, németül, majd lengyelül is jól megtanult, rendkívül magas színvonalú hadi és politikai ismereteket sajátított el már ifjú korában, és lelkes pártfogója volt a művészeteknek is.

Amikor 1556-ban Izabella királyné és a gyermek János Zsigmond visszatértek Erdélybe a hatalom átvételére, Báthory már a „nemzeti párt” megbecsült tagjaként latin nyelven üdvözölte a királynét.

Báthory István 1564-től Várad főkapitányaként tevékenykedett, amely megbecsült helyet jelentett az erdélyi társadalmi és hatalmi hierarchiában, ez a vár politikai és katonai szerepéből adódott, amelyet Várad ezekben a viharos évtizedekben betöltött. 1565 és 1567 között I. Miksa rabja volt Prágában; a nemzetközi jog durva megsértésével János Zsigmond hivatalos követeként, de ügyetlen diplomáciai utasítás következtében vetették fogságba.

bathoryistvan

Az erdélyi rendek 1571. május 25-én Gyulafehérváron vajdává választották, ebben az oszmán szultán athnaméja is megerősítette. Uralkodása első felében Bekes Gáspár trónkövetelő versengését kellett letörnie. Bekes Gáspárt és híveit a Maros melletti Kerelőszentpálnál 1575. július 9-én győzte le, és a kor szokása szerint példásan megbüntette (akasztás a helyszínen, bírósági ítélet, fő- és jószágvesztés, orr- és fülcsonkítás).

Államszervező tevékenységével, katonai határozottságával Báthory István tekintélyt szerzett magának külföldön is. 1575-ben a Jagelló-ház kihalása után, bár a lengyel főrendek Habsburg Miksát választották királyuknak, a lengyel köznemesség akarata győzött, akik 1575. decemberében Báthory Istvánt kiáltották ki királynak. Az egész lengyel társadalom behódolt előtte, miután 1576. május 1-én a krakkói Wawelben királlyá koronázták, és feleségül vette Jagelló Annát.

Krakkóban erdélyi kancelláriát állított fel, felvette az Erdély fejedelme címet, és bátyjára, Báthory Kristófra, mint vajdára ruházta át a fejedelemség kormányzását, de Erdély ügyeit továbbra is közvetlenül irányította.

Lengyel királyként Gdansk városával háborúzott 1576 és 1577 között, mert a gazdag kereskedőváros nem akarta elismerni uralkodását, majd 1579-1581 között több sikeres hadjáratot vezetett IV. (Rettenetes) Iván moszkvai cár ellen, elsősorban az oroszok által elfoglalt Litvánia visszaszerzéséért, de végleges győzelmet nem tudott elérni.

Lengyel királyként hatalmát korlátozta a megkoronázása után aláírt Pacta Conventa, amely szűkös intézkedési lehetőségeket biztosított számára, és a királyi hatalom felett, nagyfokú rendi ellenőrzést fogalmazott meg.

A pápasággal élénk kapcsolatban állt, XIII. Gergely pápa ösztönzésére törökellenes nemzetközi szövetség létrehozásán fáradozott. Katolikus uralkodóként Erdélybe behozta a jezsuitákat, rendházakat, iskolákat adott a kezükre az erdélyi rendek tiltakozása ellenére.

Nagy tervei végrehajtását megakadályozta 1586 végén, Grodnóban váratlanul bekövetkezett halála. A krakkói Wawel székesegyházban, a lengyel királyok temetkezési helyén temették el 1586 decemberében.
Forrás:Magyar Kódex. Szultán és császár birodalmában. Magyarország művelődéstörténete, 1526-1790, 3. kötet, Kossuth Kiadó, Budapest, 2000. Királyok könyve. Magyarország és Erdély királyai, királynői, fejedelmei és kormányzói, Officina Nova kiadó, Budapest, 1993. Erdély fejedelmei Nagy László, Báthory István emlékezete, Zrínyi Kiadó, Budapest, é.n. Veress Endre, Erdélyi jezsuiták levelezése és iratai a Báthoryak korából (1571-1613), 1. kötet, Budapest-Kolozsvár, 1911. Palkó Attila, Báthory István, in A talpra állás évkönyve. A kolozsvári Báthory István alapította 412 éves líceum kiadványa, Kolozsvár, 1991.

Báthory István (1571-1586)
Forrás:Wikipédia

Jezsuita-korszak (1579-1773)

Az 1579. július 17-én Vilnából keltezett alapítólevélben Báthory István a jezsuitákat bízta meg iskolájának vezetésével, amelyet aztán 1581. május 12-én egy újabb alapítólevéllel egyetemi rangra emelt, és felhatalmazta, hogy az intézmény több, magasabb szintű oklevelet (gradus et Baccalaureatus, et Magisterii, et Doctoratus) bocsásson ki.

A jezsuiták kinyomtatott tanrendje (Ratio seminarii pontificii et regii administrandi) előírta a diákok számára a retorika, logika, latin nyelv megismerését, amelyet 1585-ben a fejedelem kérésére kiegészítettek a teológia és filozófia tanulmányozásával, mert az alapképzéshez ezeket is fontosnak tartotta.

Az évszázadok folyamán az iskola több épületben is működött, 1579-ben Kolozsmonostoron a bencés apátság elhagyott épületében indult, 1581 márciusában már a városfalakon belül a Farkas utcai ferencrendi kolostorban és a szomszédos apácazárdában működik. A többszöri elűzetés után, Erdélynek a Habsburg Birodalomba való bekerülése, újabb székhely kiépítését jelentette. 1704 és 1727 között felépült egy rendház, két fiúnevelő intézet és iskola a Beltorda és a Farkas utca találkozásánál.

A jezsuita tanrend szerinti középfokú oktatás három (vagy négy) osztályból állott, ezekben különösen a latin nyelv tökéletes elsajátítására fektettek hangsúlyt. A felsőbb oktatásban három évi filozófiai tanfolyamot, négy év teológia követett.

Kolozsváron olyan tanárok tanítottak, mint Wujek Jakab, Francesco Sunieri, Szántó (Arator) István, Antonio Possevino vagy a bibliafordító Káldi György, a csillagász Hell Miksa, a költő Baróti Szabó Dávid, a történetíró Bzenszky Rudolf.

Pázmány Péter bíboros, Haller János, Apor Péter, Mikes Kelemen írók, illetve Gheorghe Sincai és Petru Maior, az Erdélyi Iskola kiemelkedő személyiségei is, azon neves tanítványok közé tartoztak, akiket a jezsuita atyák neveltek és tanítottak, felhasználva az iskola gazdag könyvtárát, nyomdáját, gyógyszertárát és csillagdáját.

Piarista-korszak (1776-1948)

Az 1773-ban bekövetkezett feloszlatást követően Mária Terézia 1776-ban a piarista rendet kérte fel a kolozsvári iskola vezetésére, melyben az oktatás a Ratio Educationis (1777) alapján történt. A latin nyelv és a filozófia mellett a diákok matematikát, földrajzot és történelmet tanultak. Újabb változás a XIX. század közepén történt, amikor a nemzeti (magyar) nyelven való oktatást bevezetik a tanintézetekbe. Az Akadémiai Líceumban olyan híres tanárok tanítottak, mint Koppi Károly, a költő Bolla Márton, Kemény József, a polihisztorként számon tartott Katona Dénes, az új csillagda megalapítója, Gegő József Adolf, vagy a matematikus Hornyai Ambrus.

A XIX. század első felében itt végezte tanulmányait a politikus és természettudós Szász Károly, az északamerikai utazó Bölöni Farkas Sándor, a szabadságharcos Teleki Sándor, a politikus Groisz Gusztáv, a régész Torma Károly illetve Gheorghe Baritiu, Alexandru Papiu Ilarian vagy Gheorghe Lazar.

Az 1817 és 1821 közötti építkezések után az iskola egy új, empire stílusú épületbe költözött, ahol a mai napig is működik.

A XIX. század második felére a modernizálódó oktatás, az érettségi bevezetése, a nemzeti nyelv győzedelmeskedése a latin és a német felett, az érdemjegyek bevezetése volt jellemző. Ebben az időben olyan későbbi neves személyiségek tanultak az iskolában, mint Kuncz Aladár és Passuth László regényírók, Bochkor Mihály jogtörténész, Puskás Tivadar a telefonhírmondó feltalálója, Révai Károly műfordító vagy Zolnai Béla nyelvész.

Az I. világháborút követően megnőtt az iskolafenntartó Erdélyi Római Katolikus Státus szerepe, amelynek sikerült kiharcolnia, hogy ebben az iskolában a magyar maradjon az oktatás nyelve, románul csak a földrajzot, történelmet és a román nyelvet tanulták a diákok.

Az 1940-1944 közötti időszakban az iskola felvette a Zágoni Mikes Kelemen nevet és a magyarországi tanrend szerint tanítottak szerzetes paptanárok és világi tanárok. Az iskolában tanított a szótáríró Finály Henrik, a történész Vass József, a földrajztudós Czirbusz Géza, a festőművész Szopos Sándor, a szerzetes paptanárok közül pedig Biró Vencel, Cservény Albin, Mikó Gábor, Uitz Mátyás vagy Denderle József.

Iskolánk épülete a XIX századtól napjainkig
Forrás:Az iskola weboldala

Az állami iskola küzdelmei

Az 1948. augusztus 3-án megjelent tanügyi törvény államosította a felekezeti iskolákat és megszüntette a szerzetesrendeket. Ennek következtében a nevelés kizárólagosan világi jelleget öltött, a Piarista Főgimnáziumot feloszlatták, és az iskolában tanító szerzetes paptanárokat Márton Áron püspöknek különböző plébániákon kellett elhelyeznie. Az iskola, a levéltár és a több ezer kötetet számláló könyvtára amelyek az Erdélyi Római Katolikus Státus tulajdonát képezték és egyik napról a másikra az állam tulajdonába kerültek át.

A Főgimnázium épületébe az Állami Magyar Pedagógiai Iskola, a Romániai Diákszervezetek Szövetsége, 1956 őszétől a 11-es számú Középiskola, majd 1971 őszétől a Nicolae B?lcescu Líceum magyar tannyelvű sporttagozata költözött. 1977-től a tanügyi intézmény 3-as számú Matematika-Fizika Líceumk név alatt, majd 1990-től 2-es számú Elméleti Líceumként működött.

1999-től Báthory István Elméleti Líceumként működik napjainkig.
Forrás:Gaal György, Iskolánk története, in Tiltott évkönyv. A kolozsvári Báthory István alapította 411 éves líceum kiadványa, Kolozsvár, 1990. Váradi Éva, Scolile confesionale catolice ale piaristilor din Transilvania în secolul XX. (doktori tézis), Kolozsvár, 2009. Veress Endre, Erdélyi jezsuiták levelezése és iratai a Báthoryak korából (1571-1613), 1. kötet, Budapest-Kolozsvár, 1911.