Visegrádi Lajos (1878–1952)1878. szeptember 7-én született a felvidéki Léván, 1898. augusztus 27-én novincius, és 1903. július 2-án pappá szentelik. Visegrádi Lajos neve összeforrt iskolánk XX. századi életével. 1903-ban kezdte meg tanári működését, 1920-ig kétszer vezette osztályát elsőtől az érettségiig, ami a nehéz tanári pályán a legnagyobb ritkaság. Ez egy piarista iskolai hagyomány: a tanárok, ha érettségiztettek, első osztályt vállaltak, amelyet újból átkísértek a Pons Asinorumon. Merész pedagógiai cselekedet volt 1907-ben, hogy az arra érdemes diákjai kezébe adta Ady verseit. A latin és magyar nyelvet tanította az ezen tárgyakban rejlő nevelő hatással. 1921. április 14-től Rietly Károly halála után átveszi az iskolai vezetését és igazgatója az intézetnek. Ezt a tisztséget 1923-ban Dr. Patay Józsefnek adja át. 1926-ban Máramarosszigeten házfőnök, és a noviciátust vezeti, rövid idő elteltével a kolozsvári rendház főnöke. Ebben a minőségében Patay József rendfőnökkel egyetemben az akkori nehéz gazdasági helyzet ellenére bevezettetik a központi fűtést az Egyetem utcai piarista templomba. 1929/30-ban rendfőnök helyettes, a piarista rend hittudományi intézetének igazgatója, s a piarista templom gondnoka. 1931-ben a piarista rend romániai tartómányi főnöke, s ekkor már 29 évi tanári működés áll mögötte, melyet pár év kivételével iskolánkban fejtett ki. Mint pontos, megbízható tanárt ismerték munkatársai, tanítványai mint igazságszerető, széles látókörű nevelőt tisztelettel, szeretettel és nagyrabecsüléssel vették körül. 1934/35-ben az iskolánknál mint rendes tanár működik, és tanítja a magyar nyelvet és irodalmat. Áldásos működésére a szülői társadalom, a Kolozsvár városi közélet, valamint az ősi iskola a legnagyobb hálával gondolt. 1940-ben ismét kolozsvári házfőnök, rector ecclesiae, s mint ilyen abban a tiszteletben részesült, amellyel az erdélyi társadalom az igazi Praeceptores Transylvaniae-t szokta illetni. A szomorú kimenetelű háború befejeződése után a nagy tanárhiánnyal küzdő iskolának szüksége volt ismét hasznos munkájára és az iskola betiltásáig tanított, 1948-ban már 46 működési éve volt. Tanítványai sorában írókat, elismert tudósokat, vezető embereket és más kiválóságokat lehet találni, akik minden dicséretnél beszédesebben hirdették nevelői munkájának és önzetlen iskolai munkásságának eredményeit. 1952-ben a Házsongárdi Panteon piaristái közé került ő is.