83/7 Báthory István Elméleti Líceum egykori diákjai

Rövid életrajzom: továbbképzések munkahelyek

Börzsei Márton (1914–1979)

Többgyermekes földműves szülök gyermeke. 1914. október 27-én született Mosonszentmiklóson. Középfokú iskolai tanulmányainak elvégzése után 1933. augusztus 27-én belépett a piarista rendbe, teológiai és ezzel párhuzamosan bölcsészeti tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte, majd ugyanott latin-görög és magyar nyelvből tanári oklevelet szerzett.
1941. december 7-én pappá szentelték és a Zágoni Mikes Kelemenről elnevezett, kolozsvári Római Katolikus Főgimnáziumban megkezdte tanári tevékenységét. Már akkor bekapcsolódott az Erdélyben szórványban élő katolikus hívők lelki és kulturális gondozásába. Történelmi előadásokat és nótaesteket tartott több faluban, misézett és prédikált karácsonykor és pünkösdkor. Az iskolában segített az Erdély Károly szavalókör egyes előadásainak betanításában.
A cserkészvezető iskola keretében előadásokat tartott. 1942-ben gyalogtúrát szervezett Dunántúlra a Balaton északi részétől a Szigetközig.
1943-ban a Beszterce-Naszód megyei Szent József, Magura, Nagyilva és Kosna szórvány lelkésze, ugyanakkor a Mária Terézia Finevelőintézet felügyelő tanára.
A zavaros, háborús hónapokat Magyarországon élte át, rendtársai közül többen ott maradtak, vagy nyugati országokba távoztak. Öt is ezzel bíztatták, kecsegtették. Ennek ellenére 1945 nyarán visszatért Erdélybe, miután – saját bevallása szerint – ellenállhatatlan vágy vonzotta ezekre a tájakra. Előbb Máramarosszigeten tanított a piarista gimnáziumban, majd 1948 után, az iskola megszűntekor, Szinérváralján működött, mint lelkipásztor. Hitéhez és az egyházhoz való hűsége és szilárd magatartása miatt az akkori hatóságok letartoztatták, és börtönt szenvedett.
Ezután az Erdélyi Egyházmegyében kapott lelkipásztori munkát, előbb a Torda melletti Harasztoson, majd a Maros megyei Nyárádsellyén vezette a plébániát.
1947-ben a kolozsvári Egyetemen pedagógiából és magyar nyelvészetből doktorátust szerzett.
1957 nyarán a Maros megyei Görgényszentimrén lett plébános. Az egész környék szerette és tisztelte, a falu népe valósággal kitüntetésnek tartotta, hogy ilyen nagy tudású, magas képzettségű papja van.
Évek hosszú során cukorbetegség kínozta. 1979. március elején szívinfarktussal került a marosvásárhelyi korházba, kezelőorvosa, Dr. Monoki István régi kolozsvári növendéke mindent megtett a gyógyítása érdekében, de 1979. március 29-én este egy újabb szívroham következtében bekövetkezett a halála. Görgényszentimrén temették el a községi temetőbe 1979. április 2-án. Temetésén Denderle József és Simon Tamás rendtársain és a nagyszámú papságon kívül részt vettek az egész környékről a hívek minden felekezetből és nemzetiségből. Egykori növendékei, akiket annyira szeretett és sorsukat szívén viselte, könnyes szemmel vettek búcsút szeretett atyjuktól.