83/7 Báthory István Elméleti Líceum egykori diákjai

Rövid életrajzom: továbbképzések munkahelyek

Schenker-Ozoray Lajos

Felgyorsult, forrongó évszázadunkban a testnevelés és a sport hatalmas fejlődésen ment keresztül. Az emberiség felismerte és újraértékelte a „Mens sana in corpore sano” elvet. A társadalmi jelenséggé vált testnevelés meghatározó szerepet játszik az egészséges társadalmak ifjúságának a nevelésében. Iskolánk, mint sok más területen, a tanulóifjúság nevelésében is nagy gondot fordított a testnevelésre. Szem el ott tartotta, hogy az iskolai tornatanítás célja a tanulók fizikai készségeinek általános, harmonikus fejlesztése. A gyerek életében a mozgás, a játék fontos szerepet tölt be, és ha ez szervezett, átgondolt formában történik, akkor az a fiatalságnak nagy segítséget nyújt az életre való felkészülésre. Jellemnevelő, az élet nehézségeit könnyebben leküzdő, a közösségi élethez alkalmazkodó ifjakat készít fel a jól szervezett, és vezetett testnevelés.
Iskolánk abban a szerencsés helyzetben volt, hogy mintegy két évtizeden keresztül olyan kiváló testnevelő tanára volt, mint Schenker Lajos. Az 1923/24-es iskolai évben mint a világháborút végig küzdött őrnagy került intézetünkhöz. Kedveltté és magas színvonalúvá fejlesztette a testnevelést.
Élete alakulását saját maga mondta el egyik volt vívó tanítványának, pályatársának, Boldis László testnevelő tanárnak, aki lejegyezte és ebből idézünk: „Szüleink a Püspök-fürdő teljes bérlőiként laktak a fürdőben. Kicsi koromban maláriás voltam, aszúborral erősítettek és kinint nyeltem. Iskolás koromban Tóni-nénihez, nagyanyám nővéréhez kerültem és a Dudik elnevezésű Körös-parti elemi iskolába jártam. Édesanyám szeretete hiányzott, és mivel édesapám igen ideges természetű volt, a családi melegség hiánya rá nyomta bélyegét lelkemre. Komor, zárkózott természetűvé lettem. Tompa felfogású voltam, rosszul tanultam. ”
Az Úri utcai premontrei gimnáziumban végeztem három osztályt. Sokszor visszaemlékeztem érdeklődés nélküli gimnáziumi éveimre és a szorgalmas „paszulyvári” bennlakó román fiúk vasakaratú szorgalmára. A gimnáziumi évek alatt a torna órák jelentettek egy-egy kis fénypontot. Rátkai tornatanárunk megnyerő egyénisége nagy hatással volt reám mint kiváló tornászra. A cserfakéreg talajú, szép földszinti tornaterem ma is élénken emlékeztet az „Úri utcai” gimnáziumra. A gimnázium nagy udvara sok szép szünidei játék emlékét idézi.
A harmadik gimnáziumba jártam, amikor karácsonykor meghalt édesanyám ekkor már Váradon, a városi házunkban laktunk, a Szarvas-sor Pece-patak melletti hatalmas két utcára nyíló házunkban anyai nagyanyámmal együtt.
A negyedik osztályt a polgári iskolában jártam. Ott már jobban haladtam, nem kellett tanulnom az általam nem szeretett latin nyelvet. Hatvanan voltunk egy osztályban, ha évente kétszer szólítottak fel, az sok volt. A polgári iskolai évemből emlékemben maradt egy pofozkodás egyik osztálytársammal; eres voltam, féltek telem a fiúk.
Mivel kedve vesztetten az iskolai tanulmányok iránt, vágy ébredt bennem a katonai pályára. Kértem hát atyámat, adjon katonai iskolába. Ismerősei azt tanácsolták apámnak, hogy „érettségizzen először a fiú”, azután ráér katonai pályára menni. Nagy befolyást gyakoroltak rám a katonai pálya felé a nagy piactéren a várból ki- és bevonuló csapatok zenés felvonulásai, de főképpen elképzeléseim, hogy a katonaságnál rend és fegyelem uralkodik. Harcoltam apámmal az azonnali katonai iskoláért – és célt értem. Budapestre édesapám személyesen kísért fel, az orvosi vizsgán „Gebrechen” volt az írásbeli igazolás, az elméleti felvételi is döcögött, de sikerült 1897-ben a Hadapródiskola hatalmas „Neugebeude”-ba kerülnöm. Bátran nekimentem a német tannyelvű hadapród iskolai tanulásnak, eleinte az előadásokból úgyszólván semmit sem értettem, de Blaskovics, és főleg Beckó nevezetű padtársaim voltak nehézségeimben segítőtársaim. Barátságom velük a hadapródiskola ideje alatt mindvégig fennmaradt. Bizony első félévben háromból buktam, de év végére már egyből sem. ”
Hadapródiskolai tanulmányai során Schenker Lajos kitűnt a kötelező tantárgyak közül a vívásban. Testvérbátyja, Zoltán, aki különben világhírű vívó, olimpiai és magyar országos bajnok volt, nagy hatással volt rá és így technikailag elsőrendű vívó lett. Gondosan tanulmányozta ellenfeleit, technikai előnyeiket és fogyatékosságaikat, és hidegvérrel használta fel tapasztalatait. Számtalan versenyt nyert, és nagy nemzetközi versenyeken előkelő helyezést ért el.
Az első világháborút mint aktív tiszt harcolta végig. A galíciai harcokban orosz fogságba került. Egy szibériai fogolytáborból megszökött, majd Japánon és Indokinán keresztül sikerült hazajutnia. Amikor iskolánkhoz került, a húszas évek elején, az iskolai testnevelés még gyermekcipőkben járt. Kiváló érzékkel és megérzéssel nyúlt a középiskolai tornaoktatás problémájához, mintegy megelőzve korát, odaadó gondossággal törekedett, hogy a tanuló ifjúság testnevelése méltó helyet foglaljon el az iskolai oktatásban.
Megszervezte az év végi tornavizsgákat, amelyek mintegy két évtizeden keresztül az egyes iskolai évek évzáróinak fénypontjai voltak. A tornavizsgákra való felkészülést már az illeti iskolai év kezdetén beindította, és erre alapította az egész évi tornaoktatást. Pontos és részletes szabadgyakorlatokat dolgozott ki, amelyeket az év folyamán betanított a tanulóknak.
Torna-oktatási módszere a serkentő, dinamikus, produktív, nagy fegyelemre nevelő módszer volt. Óráin az osztályt felosztotta csoportokra, és ezeket az osztály legjobb tornászai irányítottak az o ellenőrzése alatt. A tornaóra mindig énekes felvonulással kezdődött. Az akkori időbeli Kolozsvár tornatanárai közül sokan látogattak órait tapasztalatszerzés céljából.
Iskolánk egyik volt tanítványa, aki maga is jó tornász volt, Geltch Lajos a következőképpen emlékszik vissza Schenker tanár úrra: „Az 1933/34-es iskolai évtől kezdve mint kis diák ismertem meg és kedveltem meg Schenker tanár urat és a torna órákat. Mint éltornász az én osztályomban betanítottam az előírt és szabadon választott tornagyakorlatokat a tanár úr útmutatásai alapján. Feleltem a tornaszerekért és a tornatermi fegyelemért a többi osztályok éltornászaival egyetemben. Külön élmény volt az egész évi felkészülés eredményeként az iskola tornavizsgája, amely iskolánk udvarát minden iskolai év végen színültig megtöltötte szülőkkel, barátokkal, ismerősökkel, sporttársakkal. A tornavizsga felvonulással kezdődött, és a közös szabadgyakorlatok pontos és összevágó végrehajtása a tanulok fegyelmezettséget és jó szellemet dicsérte. A szabadgyakorlati osztályversenyben a legjobb osztály elnyerte a Schenker Lajos tanár úr által adományozott „Ezüst-kupa” vándordíjat. A szertorna, atlétikai és vívó számok a tanulók szép felkészültségéről tanúskodtak, de voltak ügyességi, erőt és rugalmasságot igénylő bemutatok, mint az osztályok közötti kötélhúzás, bicikli lassúsági verseny és más játékszerű versenyek. A díjnyerteseket éremmel, a tréfás számokban elért eredményeket pedig édességgel jutalmazták. A tanár úr igen büszke volt iskolájára, annak élsportolóira és tanulóira, mert az akkori idők felekezeti gimnáziumai közötti évközi sportvetélkedőkön az abban az időben divatos sportágakban iskolánk diákjai jeleskedtek leginkább.
Elégedetlenségét a lusta és fegyelmezetlen diákkal szemben a következőképpen fejezte ki: „Du verfluchte kölyke mizerabile”, vagy „Ki a mellkassal, be a krumpli hassal”. Mikor a tornaóra elképzelése szerint zajlott le és elégedett volt pra-pra biztató szavakat motyogta és nagyokat hümmögött, de olyan is volt ahol komolytalanságot látott, repült a stafétabot, amely mindig a kezében volt. ”
Kiváló vívó-mester-oktató volt, és nagyon sokat tett Erdély és az ország vívó sportjának a fellendítéséért. Nemcsak a kolozsvári, de a vásárhelyi és a bukaresti vívókat is oktatta. Évtizedekig vívó oktatója volt Kolozsvári Atlétikai Klubnak, és mar 1929-ben „Schenker Lajos vívó kupa” versenyt rendezte. Híres vívó iskolájának hű tanítványa és utóda iskolánk volt tanítványa, Guráth Béla, aki tovább folytatta mestere hagyományait, és kivalló bajnokok kerültek ki keze alól.
1941 őszén vonult nyugalomba, de az 1946-os tanévben a nagy tanár hiányra való tekintettel meg tanított. Ezután csak a vívás oktatásával foglalkozott, majd hosszú ideig, halála bekövetkeztéig agyban fekvő beteg lett.
Nagyváradon a családi sírba helyezték örök nyugalomba.
A mi szemünkben Schenker Lajos testnevelés tanár úr mindig a férfiasság, korrektség és a küzdeni tudás mintakepe marad.