83/7 Báthory István Elméleti Líceum egykori diákjai

Rövid életrajzom: továbbképzések munkahelyek

A kolozsvári piarista gimnázium XX. századi létezésének talán a legnehezebb időszakában. Mintegy hét és fél évig volt iskolánk igazgatója.
Jellegzetes piarista, aki gyermeket, diákot, felnőttet egyaránt nevel, oktat.
Távol Erdélytől, a Sopron megyei Szárföldön született 1894. július 5-én. Tanulmányait ott és Budapesten végezte. Az első világháború utolsó évében. 1918. június 30-án szentelik pappá. Mint tanárnak szaktárgyai a latin nyelv és történelem, de a magyar nyelv tanításával is foglalkozott.
Különböző piarista rendházakban és intézetekben végzett tevékenységei után a 20-as évek vége felé iskolánkban előbb megbízott, majd rendes tanár, ekkor már tíz éve tanít. 1929–1933 között a Mária Terézia Finevelőintézet régense, ugyanakkor státus-gyűlési tag.
1933. július 6-án a Státus kinevezte a kolozsvári piarista gimnázium igazgatójává, és ezt az akkori nehéz kisebbségi időkben felelősségteljes állást 1940 szeptemberéig töltötte be.
1937–40 között az egykori romániai rendtartomány tanácsosa. 1940 őszén a nagykárolyi rendház és plébánia vezetését bízta rá a rend vezetősége. Ezen tevékenységét életének 49., szerzetességének 32. évében, 1943. február 9-én bekövetkezett haláláig folytatta.
Élete jellegzetes, hivatásának élő piarista életpálya, amely iskolánkban eltöltött tevékenységének évei alatt alakult ki és telt meg tartalommal. Mint tanár, és mint finevelőintézeti igazgató erős atyai kapcsolatot alakított ki a tanuló ifjúsággal. Mint a helyzettel ismerős, az intézeti ifjúság problémáiban jártas tanár foglalta el igazgatói állását.
Az ebben az időben minden társadalmi rétegen végigsöprő gazdasági és az ezt követő szegénység a beírt tanulók apadó számában tükröződött a legjobban, de a beírt tanulók sem tudták a tandíjat kifizetni. A tanulókat nem akarták a nemfizetés miatt kizárni, az iskolát fenn kellett tartani. Az iskola vezetőjének a takarékosság és igénytelenség szempontjait kellett szem előtt tartania. Ezt az akkori tanári kar önzetlensége, kis fizetés mellett nagy terhek viselése, valamint az Egyházi Főhatóság hatalmas anyagi áldozata tette csak lehetővé. Ehhez járultak még a kisebbségi helyzetből adódó elnyomó intézkedések, amelyekkel az iskolát sújtották.
Iskolánkban töltött igazgatói évei alatt igen nehéz periódus eseményei sűrűsödtek össze és nyertek különös jelentőséget abban a tényben, hogy közvetlenül kapcsolódtak az ezután következő, minden szempontból pozitív, csak sajnos eléggé rövid időszakhoz.
Az akkori iskolavezetés idegölő, egészséget romboló munkája mellett arra is volt ideje, hogy 1935-től a Katolikus Kör alelnökségét vállalja, és ugyanakkor a katolikus iskolaszék tagja is volt.