83/7 Báthory István Elméleti Líceum egykori diákjai

Rövid életrajzom: továbbképzések munkahelyek

Simon Tamás(1912–1990)

A Hargita árnyékában, Székelyudvarhely és Homoródfürdő közt mintegy a félúton levő Máréfalván született 1912. november 5-én, Szent Imre napján. Egyszerű falusi székely szülők kilencedik gyermekként érkezik. Rövid idővel születése előtt édesapja meghalt. Özvegy édesanyjának a nyakába szakadt a sok gyerek és a sok gond. Gyermekeit a nagyszebeni árvaházban helyezték el, míg ő maga, hogy gyermekei közelében maradjon, kénytelen volt háztartási munkát vállalni Szebenben. Mikor a legkisebbik elérte a felvételi kort, szintén az árvaházba került. Nagyobb testvérei, amikor elérték az inas korhatárt, mesterségre mentek. Egyik bátyja és neje Kanadába vándoroltak ki.
Tamás az elemi iskola osztályait Máréfalván és Szebenben végezte, Gyulafehérváron folytatta tanulmányait, és 1928-ban tizenhat éves korában felvételét kérte a Piarista Rendbe. Miután elvégezte a noviciátust, a gimnázium utolsó két osztályát Temesváron végezte. Ezután Kolozsvárra kerül, és beiratkozik az egyetem történelem és latin szakára 1932-ben, és ebből szakvizsgázik. Ez idő alatt elvégzi teológiai tanulmányait is.
1937. június 20-án szentelik pappá, ekkor már diplomás tanár is. Tanári pályafutását az 1937/38-as tanévben Nagykárolyban végzett lelkészi munka után Kolozsváron kezdi, és a következő években itt működik. 1941-ben Nagykárolyban tanár, és innen hívják be tábori lelkészi szolgálatra a nagyváradi katonakorházhoz. Itt, ebben a szolgálatban marad a háború végéig, 1945-ig. A korházzal együtt megy egészen Németországig, ahol azután 1945-ben leszerelik. Még abban az évben újra tanár Nagykárolyban. Visszatér újra „ad pristinum amorem”, ahogy Horatius mondja.
1947-ben Dr. Balanyi György piarista egyetemi nyilvános rendes tanár vezetése és felügyelete mellett megvédi „Az 1054-esegyetemes zsinat” című doktori munkáját, és történelemből doktori címet szerez. Rátermettségének köszönhetően Dr. Bíró Venczel tartományi rendőrfőnök 1947-ben kinevezi a Kolozsvári Piarista Gimnázium igazgatójának, Cservény Albin utódaként és Házfőnöknek (rektor) Uitz Mátyás utódaként. Sajnos mindössze egy évig tudta betölteni igazgatói munkakörét, mert az 1948. augusztusi iskolaállamosítás után a Kolozsvári Piarista Gimnázium tevékenysége megszűnt. A rendszerváltás nem engedte ilyen irányú tehetségét kibontakozni. Mint oly sok embernek a totalitárius rendszer neki is derékba törte tanári pályáját, alkotása teljében lett tanári tétlenségre kényszerítve.
A Gyulafehérvári Egyházmegye folytatólagosan elhelyezi, és munkakört biztosít a lelkipásztorkodás terén az egyházmegyében eddig dolgozó piaristák számára. Így előbb a kerekdombi lelkészséget kapta működése helyéül, innen 1951-ben Aradra kerül káplánnak, majd 1954-ben ismét Kolozsvárt van, a ferences és piarista templomok rektoraként. Mindkét templomot vezeti 1977-ig. Mikor a „barátok” temploma ferences atyát kap rektornak, ezután csupán a piarista templom rektoraként működik 1988-as nyugdíjazásig. Ezután már csak magánmiséket végez a sekrestyében 1990. július 5-én bekövetkezett haláláig. A házsongárdi temetőben, a piaristák közös sírkertjében helyezik örök nyugalomra a kolozsvári, erdélyi papság és piaristák (magyarországiak is), valamint kolozsvári hívők tömeges részvétele mellett.
Simon Tamás piarista tanár, a Kolozsvári Piarista Gimnázium utolsó igazgatója volt.