Brassai Sámuel Líceum egykori diákjai 1985 12A

1985 12A Osztályfőnök: Tóth Károly
 

Kedvenc diákkori történetek

„Te törted el a vécét!”

- jelentette ki Csalah György, iskolánk zöld szobájában. Apám, az igazgató, az aligazgató, az osztályfőnök és egy takarítónő egy vécékagyló kifizetésén vitáztak. Egy különlegesen kényes helyzetben lelepleztek, miközben a fent említett tárgyat véletlenül teljesen hibátlanul tönkretettem. Iskolánk vezetősége kártérítési beszélgetéseket folytatott az ügy tisztázására. Kellemetlen helyzet egy diáknak. De végül is, ki törte szét az illemhely kagylóját?


A felső osztályos diákok tömeges kukoricaszedésre, vagyis mezőgazdasági kötelező önkéntes munkára mentek. Az egész suli a miénk volt, a nyolcadikosoké, hiszen mi voltunk a legidősebb diákok. Minden iskolás arról álmodik, hogy szünetben szolgálatos lehessen. Nagyon büszke voltam, mert én dönthettem arról, hogy mit, mikor és hogyan szabad a kis diákoknak cselekedni. A nagyszünetben a növendékek minden elképzelhetőt elkövettek, hogy a szünetet ne az iskola udvarán töltsék. A szolgálatosok egyik fő feladata volt arról gondoskodni, hogy az osztálytermek, folyosók és vécék üresek legyenek. Ezt a feladatot nagyon komolyan próbáltam teljesíteni, miközben a tornaterem öltözőjében egy tucat csirkefogót kaptam el. 

Nagy sebességgel rohantam a kölykök után az udvarról a bal oldali lépcsőkön felfelé, balra el a fizika terem mellett, majd négyesével a lépcsőkön lefelé a kiskapuhoz. A kapus néni már távolról hallhatta közeledő trappolásomat, mivel éppen megérkezésemkor dugta ki a fejét a szolgálati kuckó ajtaján, engem figyelmeztetve: „Te, ne rohanjatok, mint az őrültek". Nem volt nekem időm rá figyelni abban a stresszben, mivel csinos, jókora testét nagy ívben kellett hogy körbeszaladjam, jobbra az alagsor felé. Ösztönből tudtam, a kölykök a fiú vécét fogják menedékül használni. Sajnos, jobbra bekanyarodva észrevettem, hogy a hárpia takarítónő miatt rengeteg időt vesztettem és nem érek be a budira idejében, mielőtt még a menekülők bezárnák magukat a kabinokba. Semmi baj, gondoltam, velem nem szúrnak ki ezek a semmirevalók! A vécékagylóra állva szerettem volna átmászni a csibészekkel teli másik fülkébe. A dobbantásomat azonban nem bírta ki a kagyló, eldőlt, majd száz darabra tört. A tisztaságért felelős hölgy a nagy csörömpölést hallva odasietett, és sajnos ott talált a szilánkok között. Reméltem, nem fogja tudni, hogy ki voltam, mivel hirtelen bezártam magam előtt az ajtót és megvártam ameddig elmegy. 

Megkezdődött az angolóra Ilkovski Fotis tanár úrral. Már majdnem bemelegedtünk az angol „th" kiejtésébe, amikor az aligazgató lépett be az osztályterembe a háztartási alkalmazott kíséretében: „Ő volt" - mutatott rám magabiztosan. 

Tizenöt év telt el. Iskolánk előcsarnokában a tablónkat csodáljuk mindannyian. A volt énektanárom jövöget felém. Köszönök. A tabló felé fordulva látszóan keresett egy kis ideig valamit, majd így szólt hozzám: Nem emlékszem a nevedre, csak arra, hogy "Te törted el a vécét!"