Brassai Sámuel Líceum egykori diákjai

Dr. Brassai Sámuel (1797/1800 – 1897) alakja a 19. századi erdélyi értelmiségi élet meghatározó személyisége, egy igazi reneszánsz ember, az utolsó erdélyi polihisztor. Élete kalandos, sokoldalú, és szorosan összefonódik Erdély történelmével, kulturális fejlődésével és a magyar oktatásügy reformjával. Születési dátuma bizonytalan: saját bevallása szerint 1797-ben, Torockószentgyörgyön látta meg a napvilágot, nagyapja keresztelte. Hivatalos anyakönyvi bejegyzés azonban nincs, ami a dátum bizonytalanságát okozza, egyes források 1800. február 13-át jelölik meg születési dátumként.

Szülőföldje, Torockószentgyörgy, mély nyomot hagyott benne. Itt nevelkedett, szülei, az unitárius lelkész Brassai Sámuel és a művelt Koncz Krisztina gondoskodása alatt. A szülői házban átélt intellektuális légkör, az unitárius hagyományok és a szülők magas műveltsége meghatározó szerepet játszott életpályájának alakulásában. A család 1827-ig élt Torockószentgyörgyön, majd idősebb Brassai Sámuel Szentmihályfalvára költözött, ahol unitárius papként szolgált haláláig, 1837-ig.

Fiatal Brassai Sámuel 1813-ban kezdte meg tanulmányait a Kolozsvári Unitárius Kollégiumban, ahol kisebb megszakításokkal 1820-ig képezte magát. A kollégiumi évek nem csupán tudományos ismereteket nyújtottak számára, hanem lehetővé tették a széleskörű társadalmi kapcsolatok kiépítését is, melyek későbbi életére jelentős hatással voltak.

1821-ben Wesselényi Miklós meghívására Zsibóra utazott, ahol a gróf könyvtárának rendezésével foglalkozott. Ez az állás nemcsak anyagi biztonságot jelentett számára, hanem betekintést engedett egy gazdag és művelt arisztokrata környezetbe, amely tovább bővítette látókörét. Az ezt követő években (1821-1837) magántanárként szolgált a Bethlen és Kendeffy családoknál, zenét és nyelveket tanítva. Életének ez a szakasza Retteg, Iklód és Bécs városai között zajlott, bővítve tapasztalatait és emberismereteit.

Irodalmi pályája 1831-ben indult, első cikkei megjelenésével. 1832-ben publikálta első jelentős esztétikai tanulmányát, ''''A gyönyörűségről'''' címmel, mely már ekkor jelezte a több tudományágban is otthonosan mozgó, rendkívül sokoldalú intellektusát. 1834-ben alapvető szerepet vállalt Kolozsvár kulturális életében, a magyar nyelven megjelenő, négyoldalas *Vasárnapi Újság* szerkesztőjeként. Ez a lap fontos szerepet játszott a korabeli erdélyi olvasóközönség nevelésében, a közhasznú ismeretek terjesztésében. A lap szerkesztése mellett aktívan részt vett Kolozsvár minden jelentős kulturális és társadalmi eseményében. Ugyanebben az évben megjelentette földrajzkönyvét, a ''''Bevezetés a Világ, Föld és Státusok ismeretébe'''' címet viselő művet, amely szintén tanúskodik elkötelezettségéről az oktatás és a tudás terjesztése iránt.

1836-ban az Úrikaszinó alapító tagjaként csatlakozott Széchenyi István által kezdeményezett, az értelmiséget összefogó klubhoz, amely jelentős szerepet játszott Kolozsvár kulturális, gazdasági és társadalmi életében. A klub tagjaként Brassai aktívan részt vett a város fejlődését célzó vitákban és kezdeményezésekben.

1837-ben a Kolozsvári Unitárius Kollégium tanárává nevezték ki. Ez az időszak a magyar nyelvű oktatás bevezetésének harcával is jellemezhető, mivel a zsinat csak 1841-ben engedélyezte a magyar nyelv használatát a tanításban, addig a latin volt a hivatalos nyelv. Brassai azonban már korábban is magyarul oktatott, mélyen elkötelezett híve volt a magyar nyelv és kultúra terjesztésének.

Tanári tevékenysége alatt számos tankönyv született tollából, a tankönyvellátás hiányának pótlására. Ekkor indította el a ''''Kék könyvtár'''' sorozatot, amely olcsó, fűzött kiadású könyvecskéket tartalmazott. Német és francia nyelvkönyvek, a ''''Számító Szokrátesz'''' című matematika tankönyv, algebrai gyakorlókönyv, a ''''Magyar Fűvészkönyv'''' és a ''''Latin nyelvtan'''' is ebben a sorozatban jelent meg, mind-mind Brassai Sámuel szorgalmas munkájának gyümölcse.

1848-ban az 1848-as forradalom és szabadságharcban való részvétele miatt Pestre kellett menekülnie, a szabadságharc bukása után pedig Szatmár és Máramaros megyékben bújkált. Ez az időszak nehézségekkel és veszélyekkel volt tele, mégis fontos szerepet játszott abban, hogy Brassai megőrizze elkötelezettségét a haza és a nemzet iránt.

1850 és 1859 között Kolozsvártól távol, Budapesten élt édesanyjával, akit édesapja halála után magához vett. A budapesti évek alatt is aktív maradt, kapcsolatot tartott a tudományos élettel, és barátságot kötött olyan jelentős személyiségekkel, mint Erkel Ferenc és Hubay Miklós hegedűművész. Gyakran vendégeskedett Eötvös József házában, ahol Eötvösnével kamarazenéltek.

1859-ben visszatért Kolozsvárra, és újra a Unitárius Kollégium tanáraként folytatta munkáját 1862-ig. Ekkor lemondott tanári állásáról, és 1000 forintos alapítványt tett a Kollégiumnak, tovább erősítve elkötelezettségét az oktatás iránt. Ugyanebben az évben az Erdélyi Múzeum alapító tagja, őre, majd igazgatója lett. A Múzeum Mikó-kerti házában lakott édesanyjával.

1865-ben a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választották, elismerve kiemelkedő tudományos munkásságát. Ugyanebben az évben megjelent egyik legfontosabb pedagógiai műve, ''''A Módszerről'''', amelyben pedagógiai tapasztalatait foglalta össze, és amely a magyar didaktika tudományának alapjait fektette le. ''''Tanítsunk keveset, jól és lassan'''' – vallja Brassai – ''''Tanítsunk igazságot, legyünk fokozatosak és következetesek.'''' Ez a mottó tökéletesen jellemzi pedagógiai filozófiáját.

1872-ben az akkor alakult Kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem rendes tanára lett a matematikai tanszéken, de tanított szanszkrit nyelvet és nyelvbölcseletet is. A szegényebb hallgatók számára alapítványt létesített 1881-ben, ismét bizonyítva szociális érzékenységét és elkötelezettségét az oktatás iránt.

Brassai Sámuel aktív szerepet vállalt a kolozsvári társadalmi életben is. 1884-ben a Dávid Ferenc Egylet alapító tagja és elnöke lett, 1887-ben pedig a Kolozsvári Zenetársaság alapító tagjaként is hozzájárult a város kulturális életének színesítéséhez.

Élete utolsó éveiben, 1897 májusától a Kolozsvári Vöröskeresztes Kórházban feküdt. Hubay Jenő hegedűművész kérésére Bach Chacon-ját játszotta számára búcsúzóul. 1897. június 24-én hunyt el Kolozsváron. Az unitárius templomban ravatalozták fel, és a Házsongárdi temetőben helyezték örök nyugalomra.

Brassai Sámuel életútja példaértékű. Nem csupán tudományos teljesítménye, hanem erkölcsi tartása, elkötelezettsége az oktatás és a tudomány iránt, valamint emberszeretete is mély nyomot hagyott kortársaira és az utókorra. Az ''''utolsó erdélyi polihisztor'''' öröksége ma is inspirációt jelent számunkra, emlékeztetve bennünket a tudás, a kultúra és az emberi értékek fontosságára.
Forrás:Dr. Boros György: Dr. Brassai Sámuel élete és https://hu.wikipedia.org/wiki/Brassai_Sámuel

Brassai Sámuel (1800-1897)
A tanító, mint a gazda, csak magvakat vet el, melyből a tanítvány elméjében ismeretek teremnek, mint a gabona s más termék a földben.''''

Az 1948 augusztusában életbe lépett tanügyi reform teljesen új alapokra helyezte a hazai oktatást. Az iskolák minden fokon az állam fenntartása, irányítása és ellenőrzése alá került. A reform az egész ifjúság nemre, vallásra és nemzetiségre való tekintet nélkül, egységes nevelését és oktatását tűzte ki célul.

Az államosított János Zsigmond Unitárius Kollégium az ''1-es számú Magyar Fiúlíceum'' nevet kapta és az egységes állami tantervek alapján, kitűnő tanári karral kezdett működni. Kétségtelen a város egyik legnagyobb és legjobb iskolája maradt, 1949-ben bevezették az esti tagozatot; az 1954-ben elrendelt új számozás folytán ''7-es számú Líceum'' lett. Fennállásának 400. évfordulója alkalmából 1957-ben, az illetékes felsőbb hatóságok engedélyével a ''''Brassai Sámuel Líceum'''' nevet vette fel. A magyarországi forradalmat követő politikai tisztogatások és koncepciós perek következtében 1957-ben több kiváló tanárát elbocsátották.

1962-ben négy román osztály beindításával megalakul az esti líceumi román tagozat, amelynek élére aligazgatót állítottak. 1962-től az iskola német tagozattal bővült. 1963-ban megtiltják a Brassai Sámuel név használatát, de hét év múlva, 1970-ben, államtanácsi határozattal ismét engedélyezik.

Az 1960-as évek végén és a következő évtized elején határozott fellendülés tapasztalható az iskola életében: megjelenik a ''''Fiatal szívvel'''' című diákfolyóirat, megszervezik a ''''Brassai Hetet'''' és a sportélet fellendítésére ''''Brassai Kupát'''' létesítenek (1980), különböző alapítványokat hoznak létre.

1977-ben a Brassait, sok más iskolához hasonlóan, ipari líceumnak alakították át, ami sok tehetséges diák távozását vonta maga után. 1972-ben a német tagozatot a Cosbuc Líceumba helyezték át, 1985 őszétől kezdve pedig a nappali tagozaton is román tannyelvű osztályokat indítottak be. Mivel ezzel párhuzamosan a magyar osztályok számát csökkentették, a román osztályok tanulóinak jó része magyar anyanyelvű volt. Ugyanakkor a magyar feliratokat és a régi érettségi tablókat leszedették.

Az 1989. decemberi változás után, - amint ez az 1990. január 19-iki felterjesztésből kitűnik - a közel 2500 tanulót számláló ''''iskolakombinát''''-ból a nappali tagozat román tannyelvű osztályait az újonnan létesített ''''Avram Iancu'''' Líceumba költöztették át, kivéve azokat a diákokat, akik a magyar tagozatra iratkoztak át. Az esti román tagozat is az iskolában maradt ugyan, de mostantól kezdve az iskola ismét visszakapta magyar jellegét.

A tanulók önképzését számos tudományos-, művészeti és sportkör biztosítja, amelyek a ''''Kriza János'''' Önképző Kör tagozatai. Iskolai lap jelenik meg évente négyszer. A ''''Brassai Kupa'''' elnyeréséért évenkénti sportversenyeket szerveznek.
Forrás:Bodor András: Brassai Sámuel Középiskola múltjából, Dr. Gaál György az iskola 1991 - 1992-es évkönyve

Brassai Kupa

1985-ben létesül a Bogáncs néptáncegyüttes, táncházmozgalom indul a Brassaiban az akkor oda került Tolna Éva tanárnő vezetésével

1990-ben Zwolle-ból a Carolus Clusius iskola vezetősége keresi fel az iskolát, egyúttal segélyszállítmányt hoznak. A látogatás eredményeképpen a két intézmény testvériskolai kapcsolatba kerül.

1990-ben bejegyzik hivatalos jogi személynek a Brassais Véndiák Alapítványt, melynek Szabó Zsolt lesz az elnöke

1990-ben egy soproni iskolával is testvériskolai kapcsolat alakul ki

1993-ban a Brassais Véndiák Alapítvány Hantz Irén tanárnő javaslatára Torockón házat vesz. A házvételben Dr. Tobias Károly, valamint az iskola német, magyar, és holland barátai segítenek.

1993. szeptember 24-én avatják a Torockói házat

Az egyház 2000 őszén nagy építkezésbe kezdett: a hátsó épületszárnyon tetőtérbeépítéssel diákbentlakást alakíttatott ki, 2001. szeptember 13-án került sor ennek felavatására. Rövidesen megkezdték a homlokzati szárny tetőtérbeépítését, mely még csak részben készült el. 2002-től az egyház évente visszaigényel néhány tantermet s más helyiséget a Brassaitól, s ezzel egyre lehetetlenebb helyzetbe hozza az ott folyó oktató-nevelő munkát.

Az egyház kérésére a Megyei Tanfelügyelőség tervbe vette az esti tagozat megszüntetését, s a még meglévő, kimenő estis osztályokat 2006 őszén egy Monostor úti iskolaépületbe helyezte. 2007 őszén a román tannyelvű estis osztályokat szervezetileg is átcsatolták a George Bariţiu Nemzeti Kollégiumhoz, az egyetlen végzős magyar osztály is oda járt, de a Brassaihoz tartozott. Ezzel tanév végén megszűnt iskolánk nagy múltú esti tagozata. 2010 őszén, a folyamatos terem visszaigénylések miatt, az iskola működése veszélyben forgott.

Már 2003-ban mikor az unitárius tanintézet felvette a János Zsigmond Unitárius Kollégium elnevezést, nyilvánvalóvá vált, hogy a Brassainak előbb-utóbb távoznia kell az épületből. Kissebb nagyobb nehézségekkel a kiéleződött konfliktust az egyház és a városi önkormányzat összefogásával sikerült megoldani. A szintén visszaszolgáltatott régi kollégiumépületet az egyház felajánlotta a Brassainak, ha onnan kiköltözik a Victor Babeş Egészségügyi Líceum. A város a líceumot más ingatlanba helyezte át, úgyhogy a Brassai költözhetett a Kossuth Lajos utca 7. szám alatti, a Sora üzletház melletti kétemeletes Ókollégium épületbe.

2011 nyara folyamán az iskola teljesen átköltözött ebbe az épületbe, így a diákok és a tanáraik az új lakhelyen kezdhették el a 2011-2012-es tanévet.
Forrás:Az iskola honlapja: https://www.brassai.ro

Nem akárhol, a város szívében kapott új otthont a Brassai, pár lépésre korábbi épületétől. Ezen a helyen 1718 óta működött az unitárius tanintézet, s Leder József tervei szerint 1806 őszére húzták fel a ma is látható kétemeletes, műemlék jellegű, barokk és klasszicista elemeket kombináló épületet. Eredetileg jón oszlopos, urnával díszített kapuzata volt, melyet a múlt századfordulón lebontottak. Ennek feliratos kövét az új kollégiumépület a mai János Zsigmon Unitárius Kollégium alaksoba vezető udvari ajtója fölé falazták be, rajta máig kibetűzhető a MVSIS ET VIRTVTIBUS MDCCCVI.

Ebben az épületben tanult Brassai Sámueltől kezdve Szentiváni Mihály és Kriza János költőkön, Jakab Elek és Kőváry László történészeken, Berde Áron természettudóson át Gyallay Domokos íróig közel egy századon keresztül minden jeles unitárius személyiség. 1860-ban szűknek bizonyult az épület, úgyhogy a templommal párhuzamosan a földszintet meghosszabbították 5 helyiséggel.

Nem kis feladat vár a Brassai vezetőségére, hogy a már száz évvel ezelőtt is szűkös, korszerűtlen, de kétségtelenül patinás épületet a modern tanügy követelményeinek megfelelően berendezze, használhatóvá tegye. A legszebb helyiséget, az egykori nagy auditórium két emeletet átfogó termét – ahol Brassai híres székfoglaló beszédét is elmondotta – most tornateremként örökli meg a polihisztor nevét viselő tanintézet. Sajnos hiányzik a kisiskolásoknak nélkülözhetetlen udvar, a színpados díszterem
Forrás:https://digiteka.ro/adatbazis/a-romaniai-magyar-kisebbseg-torteneti-kronologiaja-19902017/kapcsolodo/299441