A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium története
A Bethlen Gábor Kollégium Erdély egyik legjelentősebb magyar református oktatási intézménye, amely évszázadokon át nemcsak iskolaként, hanem szellemi központként is meghatározó szerepet töltött be. Története jól példázza, miként tudott egy intézmény háborúk, pusztítások, politikai fordulatok és állami beavatkozások ellenére is fennmaradni, megújulni és továbbvinni hagyományait.
A gyulafehérvári alapítás és az első virágkor
A kollégium története 1622. május 23-án kezdődött, amikor a kolozsvári országgyűlés elfogadta az Academicum Collegium seu Gymnasium Illustre alapítását. Az intézmény Bethlen Gábor fejedelem művelődéspolitikai törekvéseinek egyik legfontosabb eredménye volt. A cél egy olyan magas szintű protestáns iskola létrehozása volt, amely Erdély szellemi életét erősíti, és a református értelmiség képzését szolgálja.
1629-re az akadémia már három fakultással működött: teológiai, filozófiai és filológiai képzéssel. Ez jól mutatja, hogy már a kezdetektől túlmutatott egy egyszerű középiskola keretein, és felsőfokú jelleggel is bírt. A kollégium szellemi rangját emelte, hogy egykori diákja, Apáczai Csere János 1653-ban tanárként tért vissza az intézménybe.
Ezt az első virágkort azonban tragikus esemény szakította meg: 1658-ban a török–tatár hadak feldúlták Gyulafehérvárt és a kollégiumot is, a diákok pedig Kolozsvárra menekültek. Ez a pusztítás lezárta a gyulafehérvári korszakot.
A nagyenyedi letelepedés és az újjászerveződés
Az új korszak 1662-ben kezdődött, amikor I. Apafi Mihály rendelete alapján a gyulafehérvári akadémiát Nagyenyedre helyezték át. Az intézmény itt talált új otthonra, és fokozatosan megerősödött. Ezt erősítette meg az 1682-es nagyenyedi zsinat döntése is, amely véglegesen elfogadta, hogy a kollégium Nagyenyeden működjék.
A megtelepedés évei után ismét súlyos csapás érte az iskolát: 1704. március 16-án Nagyenyed és a kollégium elpusztult. Ez a tragédia mélyen beivódott a magyar történeti emlékezetbe, és irodalmi visszhangja is lett Jókai Mór A nagyenyedi két fűzfa című írásában.
A pusztítás után azonban ismét megindult az újjáépítés. Pápai Páriz Ferenc rektor kérésére 1711-ben az angol király engedélyezte, hogy pénzbeli gyűjtést szervezzenek a kollégium megsegítésére. Ennek eredményeként 1720 és 1743 között felépült az Ókollégium, amely a megmaradás és a nemzetközi protestáns összefogás jelképe lett.
A 18–19. század: szellemi központ és intézményi fejlődés
A 18. század második felétől a kollégium nemcsak fennmaradt, hanem újra jelentős kulturális és oktatási központtá vált. 1759-ben Bethlen Kata értékes könyvtára Bod Péter tanácsára a kollégiumba került, ami jelentősen gazdagította az intézmény szellemi örökségét. 1775 és 1777 között felépült a Kiskollégium, más néven Bagolyvár, amely tovább bővítette az iskola épületegyüttesét.
A diákélet is egyre szervezettebbé vált. 1791-ben Herepei Ádám támogatásával létrejött a diákok által szervezett Nagyenyedi Magyar Társaság, majd a Teátrális Társaság. Ezek a szervezetek a magyar nyelvű művelődés, az önképzés és a színjátszás fontos műhelyei voltak.
A kollégium diákjai közé tartozott 1799 és 1815 között Kőrösi Csoma Sándor is, aki később világhírű tudóssá vált. A 19. század elején az intézmény infrastruktúrája is fejlődött: Vízi István nyomdát állított fel a kollégiumban, és 1819-től papírmalom is működött. 1826 és 1836 között megépült a déli szárny, amelyhez a szükséges anyagokat helyi ipari kezdeményezések — tégla- és cserépgyár, valamint fűrészmalom — biztosították.
A 19. század közepi pusztulás és az újjáépítés
1849 január 8–9-én Nagyenyed és a kollégium ismét pusztulást szenvedett. Ez újabb törést jelentett az intézmény történetében. A szabadságharc viharában elszenvedett károk után ismét az újjáépítés és az újraszervezés következett.
A század második felében a kollégium ismét fontos oktatási központ lett. 1853-ban elkészült a mai elemi iskola épülete, majd 1858-ban Nagyenyedre helyezték át a korábban Kolozsváron beindított tanítóképzőt. Ugyanakkor az intézmény fokozatosan elveszítette korábbi akadémiai jellegét: 1869-ben a jogi fakultást, 1895-ben pedig a teológiai fakultást is Kolozsvárra költöztették. Ettől kezdve a kollégium református főgimnáziumként és tanítóképzőként működött tovább.
Mindezek mellett az építkezések folytatódtak: 1884 és 1887 között befejeződött a keleti szárny építése, 1896-ban pedig elkészült a tornacsarnok. 1906-ban a kollégiumnak saját kórháza is épült. Ez az időszak tehát egyszerre jelentett szerkezeti átalakulást és modernizációt.
A két világháború közötti korszak: túlélés és alkalmazkodás
Az első világháború után, 1920-tól a kollégium román állami és református egyházi közigazgatás alatt működött. A romániai földreform 1921-ben birtokainak nagy részét kisajátította, ezzel az intézmény anyagi alapjai megrendültek, és megkezdődött a fennmaradásért való küzdelem.
Ennek ellenére az intézmény megőrizte tekintélyét. 1922-ben megünnepelték fennállásának 300. évfordulóját. 1935-ben Csombordon, báró Kemény Árpád birtokán felépült a kollégium gazdasági iskolája, majd 1936. október 31-én Vásárhelyi János református püspök felszentelte a Kós Károly által tervezett gyakorló elemi iskolát. Ezek az események azt mutatják, hogy a nehézségek ellenére a kollégium továbbra is építkezett, fejlődött és kereste helyét a megváltozott politikai környezetben.
A második világháború és az államosítás időszaka
1944 és 1945 között ismét a kollégiumban működött a Teológiai Akadémia, dr. Musnai László vezetésével. Ez azonban csak rövid epizód maradt, mert 1948-ban kormányhatározat alapján a kollégium ingó és ingatlan vagyonát államosították, egyházi református jellegét pedig megszüntették.
1948 és 1990 között az intézmény több néven és különböző formában működött: volt Magyar Vegyes Líceum, Vegyes Pedagógiai Iskola, Bethlen Gábor Középiskola, 2. számú Középiskola, Bethlen Gábor Líceum és Bethlen Gábor Ipari Líceum is. Ez a korszak az identitás részleges elvesztésének, az állami ellenőrzésnek és az alkalmazkodás kényszerének időszaka volt.
1972 októberében szigorúan ellenőrzött keretek között ünnepelhették meg a fennállás 350. évfordulóját. 1975-ben megszüntették a tanítóképzést, 1982-ben pedig kötelezően bevezették a román tannyelvű oktatást. Ezek az intézkedések a magyar nyelvű és református hagyományokra súlyos csapást mértek.
Az 1990 utáni újjászületés
1990 fordulópontot jelentett a kollégium történetében: az intézmény újra magyar nyelvű lett, és újraindult a tanító- és óvónőképzés. 1993-ban hivatalosan is visszakapta a Bethlen Gábor Kollégium nevet, ami nemcsak névváltozást, hanem történelmi és szellemi örökségének visszanyerését is jelentette.
Az ezt követő években megkezdődött az épületek helyreállítása és az intézmény korszerűsítése. 1994-ben adományokból és állami támogatásból kijavították a beomlott tetőszerkezetet, 1997-ben tatarozták a főépület homlokzatát, és megünnepelték a fennállás 375. évfordulóját. 1999-ben a Babeș–Bolyai Tudományegyetem kihelyezett tagozataként beindult a tanító-óvóképző főiskola, 2000-ben pedig elindult a szakközépiskolai oktatás, valamint létrejött a Bethlen Gábor Alapítvány.
A visszaszolgáltatás és a megújulás kora
A 21. század elején a kollégium történetének egyik legfontosabb folyamata a visszaszolgáltatás és a felújítás lett. 2004-ben az Erdélyi Református Egyházkerület visszakapta a kollégium főépületeit és az udvart, 2007-ben pedig az étkező épületét és a tornacsarnokot is. 2008-ban állami támogatással megújult az óvoda épülete.
2009-ben haszonkölcsön-szerződés született az Erdélyi Református Egyházkerület és Nagyenyed város önkormányzata között, ami megalapozta az együttműködést a további fejlesztésekhez. 2010-ben felújították a tornacsarnokot, pályázatot nyújtottak be a főépületek teljes renoválására, elindult a Keresztszülő Program, és megújult az étkező épülete is. 2011-ben pozitív elbírálást kapott a felújítási pályázat, 2012-ben pedig elkezdődtek a főépületek és az udvar felújítási munkálatai.
2013-ban a kollégium fennállásának 390. évfordulóját a Magyar Országházban ünnepelték meg. A helyreállítási munkák 2016-ban értek véget: hálaadó ünnepség keretében adták át a felújított épületegyüttest. Ez a pillanat nemcsak egy építészeti felújítás végét jelentette, hanem annak bizonyítékát is, hogy a kollégium több évszázad viharai után is élő, megújuló intézmény maradt.
Forrás:https://www.bethlengabor.ro/tortenelmunk/
Rendszer Gazda tegnap 
Gyertyát gyújt