Nagyszerű oldal, köszönjük a belefektetett munkát!
Miért jutott ma eszembe, hogy felkeressem ezt a helyet? Mert olvastam valamit. Timothy Garton Ash Európa című könyvében taglalja, hogy „Európa megértéséhez nem árt, ha egynél több nyelven beszélünk.” Ír arról, hogy mennyire furcsa volt számára, hogy latint kellett tanulnia és hogy életében egyszer vette hasznát, amikor egy lengyel szerzetessel kellett kommunikálnia. :) Valószínűleg nagyot nevetne, ha tudná, ha a saját latin-tanulási élményére emlékezne, hogy Erdélyben - Kolozsváron, a Brassaiban még 1996-97-ben (és talán később is?) tanítottak latint nekünk. Az orosz mellett, a román mellett. Nekünk, magyar anyanyelvűeknek.
Eszembe jutott annak a helyzetnek a sokrétűsége és abszurditása, hogy a Brassaiban latinra próbált minket tanítani még 1996-ban (1997-1998-ban is?) Doina Ionescu tanárnő. Hogy akkor és ott, a latin számomra a román nyelvvel és egyfajta középszerűséggel társult, és hogy otthon inkább nekiálltam megtanulni a görög ábécét... abban a kontextusban, akkor és ott.
Emlékszem arra a döbbent pillanatra, amikor a tanárnő több év tanítás után megszólalt magyarul. Emlékszem, meglepő volt, amikor kiderült, hogy a tanárnő, aki román nemzetiségű volt egy magyar iskolában, tud magyarul. Mi mindenesetre nem tudtuk és meglepetésként ért, döbbent csend lett az osztályban.
Felbecsülhetetlen most már az a kevés tudás is, ami a latinórákon rámragadt, hiszen alapja volt a román, francia és az épp most tanult spanyolnak... és egy csomó akadémikus szakszónak nyilván, ami az egyetemi években is szembejött.
Nagyszerű és türelmes tanárnő volt Ionescu tanárnő, és sajnálom, hogy ott nem becsültük meg eléggé. És bárcsak megtanultam volna tisztességesen latinul tőle!
üdv, Máté Adél
A nevem István, Bostonban élek, és a szüleim Magyarországról települtek ki Kanadába majd ezelött 10 évvel az Egysült Államokba. Az utóbbi időben sokat kerestem utánuk az interneten: család, régi iskolai nyomok, barátok, emlékek után kutattam, amelyek segítenek jobban megérteni a családom történetét.
Ennek a keresésnek a során bukkantam rá a véndiákok oldalára. Öszintén mondhatom, ritkán érint meg ennyire egy weboldal. Amit létrehoztatok és fenntartotok, az nem csak adat és névjegyzék hanem élmények, emlékek, sorsok és összetartozás lenyomata.
Szeretném szívből megköszönni a munkátokat, a gondosságotokat és azt az időt, energiát, amit ebbe beletesztek. Az ilyen oldalak egyre ritkábbak. és éppen ezért felbecsülhetetlen értékük van. Ez az oldal valódi kincse az internetnek, mert hidat épít generációk és országok között, és olyan családoknak is segítséget ad, mint az enyém.
Még egyszer köszönöm, amit csináltok, és kívánok sok erőt és kitartást a továbbiakhoz.
Távoli üdvözlettel, István
Gyertyát gyújt